magyar-eper.hu

Az eper termesztése

• Eper, mint növény - Anatómiai megközelítés
• Epertermesztés feltételei - Éghajlati és talajtani megközelítés
• "Ki mint vet, úgy arat" - Az eper szaporítása, telepítése, szedése

Eper, mint növény - Anatómiai megközelítés

Az epernek rendkívül jó az alkalmazkodóképessége, ezért földrajzi elterjedése nagy, szinte a világ minden országában találkozhatunk eper termesztéssel. Évelő, tőrózsát fejlesztő növény, az indanövényről úgy nevezett frigó palántákkal szaporított egyedek járulékos gyökérrendszert fejlesztenek, melyek sekélyen helyezkednek el a talajban. A gyökérzetet a levélzettel egy rövid gyökértörzs köti össze. Ez a szamóca legfontosabb része. Ebből fejlődnek ki a levelek, az indák, a virágok; ezen kívül ez a szerve tartalékolja a tápanyagokat, amely elősegíti az áttelelést.

Az eper lombozatán belül háromféle levelet különböztetünk meg: a valódi, fotoszintetizáló lombleveleket, a gyökértörzsön és az indákon található alleveleket, valamint a virágzatban elhelyezkedő felleveleket. A tőrózsát alkotó 5-7 darab lomblevél, hármasan összetett. Színük, szőrözöttségük, alakjuk, fogazottságuk alapján különböztetjük meg a fajtákat. Átlagosan 50-60 napig élnek, majd a legalsó, egyben legidősebb levelekkel kezdve fokozatosan elhalnak. Mivel ezek a növényen maradnak, az eper termelésének egyik fontos mozzanata, hogy gondoskodunk ezek eltávolításáról. Az elhaló levelek tápanyagai a gyökértörzsbe vándorolnak, itt raktározódva segítik az áttelelést. A gyökértörzs csúcsközeinek oldalrügyeiből fejlődnek ki az indák. Az indák nóduszain alakulnak ki az indanövények, melyeket napjainkban az ún. frigó palánták készítéséhez használnak.

Az eper virágzata a gyökértörzs csúcsrügyéből fejlődik. Általában egy hosszú tőkocsány végén alakulnak ki a változó számú virágból álló bogernyők. Mivel ezek eltérő időben virágoznak, így nemcsak az eper érésé húzzák el, hanem a bogyóméret is változhat ennek függvényében. Amikor beindul a virágzás, igazán impozáns látványt nyújt az eperföld vagy az eperültetvény. A virágoknak 5 csészelevelük, 5 sziromlevelük, 3 porzókörük és számtalan termőlevelük van. Az eper virágai rendszerint hímnősek, de akadnak egyivarúak is. A termők a vacok felületén helyezkednek el.

Megtermékenyülésük után a vacok növekedni kezd, ebből képződik az áltermés. Az elhúsosodó vacok felületén találhatók meg az eper valódi termései, az aszmagok. A bogyóméret alakulása szempontjából minél több termő megtermékenyülése az áldásos, mert az aszmagtermésben lévő magvak által termelt hormonok serkentik a vacok növekedését. A bogyó mérete, alakja, színe már ismét csak fajtára jellemző tulajdonság.

 

Epertermesztés feltételei - Éghajlati és talajtani megközelítés

Hazánkban az eper szinte bárhol termeszthető, de amennyiben a legjobb feltételeket biztosítjuk a növény számára, az messzemenőkig megtérül. Az eper vegetációs ciklusának kezdete és befejezése jelentősen függ a hőmérséklettől, ezért a korábbi felmelegedés miatt az ország déli részein lévő eperültetvényeken a növények 1-2 héttel hamarabb kezdik meg a vegetációt. Ez a koraiság a piacon előnyt is jelenthet, azonban ezek a tövek a legnagyobb ellenségnek, a visszatérő tavaszi fagyoknak is jobban ki vannak téve. Ilyenkor a fagyok elsősorban a legfejlettebb, legkorábban nyíló virágokat károsítják, a később nyílóak jó esetben sértetlenek maradnak. Télen csak a hótakaró nélküli kemény mínuszokban fordulhat elő, hogy a téli fagyok jelentős kárt okoznak, mert az eper a vastagabb hótakaró alatt, akár több héten keresztül, a –30 °C -ot is elviseli. Az eperföldek ideális talaja kissé savanyú (5–7,5 pH), a magas szervesanyag- és az alacsony sótartalom jellemzi. Tapasztalatok szerint az eper a különböző homokos vályog-, a barna homok- és a homokos öntéstalajokon fejlődik a legkielégítőbben. A gyökerek nagy oxigénigénye miatt kényes a talaj jó levegőháztartására, a pangó vizet nem bírja, 100 cm-nél magasabb talajvízszintű területeken gyakorlatilag nem termeszthető.

 

"Ki mint vet, úgy arat" - Az eper szaporítása, telepítése, szedése

Közhelynek tűnik ugyan, de a sikeres termés alapja a jó minőségű szaporítóanyag. A jó palánta ismérvei: fajtaazonosság, sterilitás (vírusoktól, gombás betegségektől, kártevőktől mentesség), frissesség, életképesség: legalább tíz darab 8 centiméter hosszú, fejlett, ép gyökérrel és megfelelő átmérőjű gyökértörzzsel ellátottság. Az eper szaporítása roppant egyszerű, könnyen elvégezhető, mivel a növény vegetációja útján saját maga gondoskodik erről, az indán keletkezett indanövénnyel. A gyakorlatban a különböző fejlettségű leveles (tálcás) palánták és a levél nélküli, tárolt frigó palánta a legelterjedtebb szaporítóanyagok.

A leveles eperpalántákat érdemes 3-5 levéllel a nyár végén, vagy a tavasszal felszedni.

A tálcás palánták alapanyagául szolgáló indanövényeket leggyakrabban a legyökeresedésük kezdetén szedik, és általában 5×5 cm-es fészkű tálcákba, vagy poharakba palántázzák. Ezekben a tálcákban erősödnek meg, növesztenek erőteljes gyökérzetet. Az ilyen palántákat késő ősszel, de a fagyok beállta előtt kell felszedni. A fölszedett indanövényekről, a szívlevelek kivételével, a leveleket eltávolítják, szellősen (kilyuggatott) polietilén zacskókba csomagolják és felhasználásukig, 1-2 °C hőmérsékleten és 85-90%-os relatív páratartalom mellett tárolják.Ezeket az eperpalántákat tavasszal, nyáron juttatják el az anyaföldet biztosító eperültetvényre.

Az eperpalánták 1-4 évig teremnek, a negyedik évben át kell őket ültetni. Szabadföldön a leveles palánták optimális ültetési ideje a július közepe – augusztus közepe közötti időszak. Augusztus vége utáni ültetéskor a palánták télre való felkészülése kockázattal jár. A frigó palánták használatának nagy előnye, hogy gyakorlatilag március közepétől augusztus közepéig bármikor ültethetők Az ültetés idejét a szaporítóanyag és a termesztési cél határozza meg elsősorban, de befolyásoló tényező lehet a talajállapot is. Az eperültetvény életkorát szabadföldön 1-4 hajtatásban 1-2 évre tervezik, ezért telepítése nagyon gondos előkészítést igényel. A telepítés előtti talaj-előkészítés során alakítjuk ki a palánták számára optimális talajállapotot és a talaj megfelelő szintű tápanyagtartalmát. A szakszerű tápanyag-ellátás alapja a telepítés előtti talajmintavétel és a minta laboratóriumi vizsgálata. (Az eper számára elég a talaj felső 30 cm-es rétegéből venni a talajmintát.) Az istállótrágyát ajánlatos már az elővetemény alá bedolgozni alaptrágyaként. Ennek átlagos mennyisége a talaj humusztartalmától függően 6–10 kg/m² között változik. A talajt a telepítés előtt kora tavaszi ültetéshez ősszel, a későbbi ültetésekhez 4-6 héttel az ültetés megelőzően 25–30 cm mélyen kell szántani, vagy felásni.

Epret eper után néhány évig talajfertőtlenítés nélkül nem szabad telepíteni, mert a kártevők felszaporodása és a talajuntság miatt, emelkednek a növényvédelmi kiadások, és csökken a termés mennyisége.

A virágok megtermékenyülése után 26-30 nap múlva érik a termés. Az eper genetikai adottsága a folyamatos érés, amely az elsődleges terméseknél kezdődik és fokozatosan a kisebb rendű terméseken folytatódik. Ezért 2-3 naponta szednünk kell, ez az érés ideje alatt összesen 10-12 alkalmat jelent. Szedésre legalkalmasabbak a délelőtti órák, amikor a termés felületéről már felszáradt a harmat, de még nem melegedett fel túlságosan, ugyanis a nedves vagy felmelegedett termés gyorsan romlik, nehezen tárolható. Friss fogyasztásra a termést kb. 1 cm-es kocsánnyal, és csészelevelekkel együtt, a felhasználás jellegétől függően 6 kg-os rekeszekbe, vagy rekeszekben elhelyezett 0,5 vagy 1 kg-os tálcákba szedjük. A termés válogatását és osztályozását már a szedéskor el kell végezni, így átrakással nem okozunk több sérülést.